Perfect.! (HimChan)

-Iij már.-mosolyogtam szomorúan a kamerába.
-Mi az?-kérdezte érdeklődve.
-Hát az, hogy te a világ másik felén vagy én meg itt ülök és csak egy hét múlva találkozunk.-motyogtam szomorúan.
-Hééé.! Ne keseredj el hamar elfog repülni az az egy hét.
-Hyuuung.!-üvöltötte valaki.
-Ó látom keresnek.
-Ráérnek.-vont vállat lazán.
-Chanie.-lépett be valaki a szobába.
-Mi van.? -kérdezte nem túl kedvesen.
-Óóó szia Mina.-kezdett el bőszen integetni DaeHyun.
-Sziaa.!-mosolyogtam vagy vicsorogtam én is az már részlet kérdés. Viszont beállt a csend és már kezdtem magam egyre kelemetlenebül érezni.
-Figyú ha dolgotok van menjetek nem akarlak feltartani titeket. Hiányoztok és sok sikert.-intettem majd meg sem várva, hogy elköszönjenek bontottam a hívást. Ezzel a kis akciómmal lőttek a minimum 2 órás beszélgetésünknek de persze a telefonom azonnal jelzet, hogy üzenetem jött. Persze ő küldte. Azt írta hogy hiányzok neki és szeret. Pff.
Mivel nem tudtam mit csináljak így elterveztem, hogy elmegyek sétálni meg mondjuk kávézni. Régen mozdultam ki ezért gyorsan rendbe hoztam magam felvettem valami nem túl kirívó ruhát. Még vacilláltam egy sort a kék és a sárga conversem között aztán a kék nyert. Gyorsan felkaptam és már a lépcsőházba is voltam.Hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam azt az ember akire ilyenkor mindig számíthattok. Két csörgés után fel is vette.
-Sziaa Oppa.!-köszöntem vidáman a telefonban.
-Szia Mina.-hallottam vidám hangját a telefonban.
-Ráérsz.?-kérdeztem félve.
-Kikus Oppa rendel.
-10 perc múlva ott vagyok érted. vagy 15 a forgalomtól függ.-helyeztem bele a kulcsot a zárba.
-Rendben.-tette le a telefont.
Amúgy Kiki-t én neveztem el még anno a mikor a bátyámmal lógót Kikus-nak. Igazándiból ő lett a legjobb barátom. Általában mindig tudja ha szükségem van rá. És Himchan is teljesen megbízik benne. Ezt onnan sejtem mert általában ha nincs itthon és rám tör a szörnyen magányos vagyok és elveszett érzés tudja, hogy nem vagyok olyan önző, hogy rátukmáljam a gondjaim.Ilyenkor szokott csöngetni vagy dörömbölni Kikus. Majdnem elfelejtettem a nevem Song Mina. Átlagos 20 éves egyetemista. Vagyis nem vagyok annyira átlagos mivel én vagyok *dobpergés* az Isten császár fél világ tuti bele van zúgva Kim Himchan barátnője. Haaa, de az enyém. *enyhe birtoklási problémák.? csak 1 éve léptek fel*.
A gondolatok csak cikáztak a fejembe amíg oda nem értem az emberemért kerek 11 perc alatt. Új rekord. Majd indexelve félre álltam és felvettem a kapucnis napszemüges alakot.
-Szia Kikuuus.-köszöntöttem.
-Szia Törpe.-köszönt majd kaptam egy puszit.-Terv.?
-Hmm. Séta. Könyvesbolt és szörnyen éhes vagyok.-mondtam ami gyorsan eszembe jutott.
-Asszem neked nagyon hiányzik.-bólogatott miután átgondolta a hallottakat.
-Hjaa.!-csattantam fel.-Önálló nő vagyok.-húztam fel a orrom.
-Nekem nem tudsz hazudni.-húzta fél mosolyra a száját.
-Na jó talán kicsit hiányzik.-adtam be a derekam.
-Kicsit mi.?-mosolygott továbbra is.
-Beszélhetünk valami másról 2 hete nem láttalak.-ócsudtam fel majd elindultam az autóval.
-Persze, persze hiszen azért jöttem. Meg persze mert elégé idegbajosak vagytok mind a ketten.-motyogta.
-Hmm.-néztem rá fél szemmel miközben éppen az előttem levő kreszkönyvet nyelt autóst előztem meg.
-Hát igazándiból számítottam rá, hogy hívsz mivel az Ő is felhívott, hogy valószinüleg elég kedvetlen lehetsz.-magyarázta.
-Óóó de jó a ti kis duótok kedvenc témája én lettem.?-kérdeztem némi gúnnyal.
-Mindig is az voltál.-sóhajtott.
-Hát ennek örülök.-mosolyodtam el.-Könyvesbolt.?
-Jaa meg kell nézni az új CD-ket.-vigyorgott. Hát igen szeretek vele könyvesboltba menni. Mivel engem érdekel ő meg elmegy zenei részleghez. Ilyen kis furcsa barátok vagyunk mi ketten.:)
Közben leparkoltunk és bele mélyedtünk a pláza tömegébe. Most, hogy mellettem van Kikus így jobban érzem magam és nincs olyan messze az az egy hét gyorsan elmegy úgy is tele leszek órával és plusz gitár órákat is kell vennem mert nagyon tepertem a vizsgáim miatt így egy két órát sajnos ki kellett hagynom.
-Na akkor könyvesbolt.?-vigyorgott Kikus.
-Perszee.-ragadtam karon és vonszoltam magam után. Este 7-g csak úgy voltunk aztán haza vittem. Persze kaptam könyvet meg vett nekem CD-ket persze csak azokat amin jó volt a profilja meg még bandákat amiket szeretek. Aztán elmentünk ruhát is vásárolni. Hát voltak érdekes dolgok és ruhák is az biztos. Aztán persze ettünk szusit de mi köztudottan nem tudunk szépen enni. Persze ennek Chanie nagyon örül amikor egyszer romantikusan akarunk vacsorázni. Na de visszatérve kiküldtek minket. Uppsz.:)
 -Megleszel.?-kérdezte fürkészve.
-Ühüm. De azért szerintem még hívlak.-mosolyogtam rá.
-Nyugodtan. Lehet, hogy a bátyád fogja fel venni néha.
-Úúú vele is beszélnek kéne.-nyugtáztam el magamnak a feladatot.
-Nem jössz be.?-kérdezte hirtelen.
-De.-mosolyogtam. Leálltunk a mély garázsban majd felmentünk.
-Sziasztok.-köszöntem a kanapén tv-ző társaságnak.
-Csőő.-köszöntek vissza.Aztán fél másodpercnyi hatás szünet után mindenki rám ugrott. Velük voltam egész este aztán haza mentem. Benyomtam a gyors hívást a telefonom és persze Chanie azonnal felvette.
-Tudod nagyon szeretlek.-szóltam bele a telefonba miközben baktattam a lifthez.
-Akkor nincs harag.?-kérdezte.
-Rád sose tudnék haragudni ha nem tanultad volna már meg.
-Tudom.-röhögte el magát.
-Szóval akkor már csak 1 hét.-sóhajtottam majd kinyitottam az ajtót.
-Lehet.-szólt bele furcsán a telefonba.
-Hmm.?-kérdeztem vissza majd a lepkéim felébredtek és a fele ki is nyúlt.
-Mennem kell. Sz.-mondta majd letette.
-Én is.-suttogtam a telefonnak.
*1hétmúlva*
Nos az elmúlt egy hét egy része kin szenvedés volt. többnyire az éjszakák. Dél előtt suliba voltam ami tartott délután 4-ig aztán Skype majd mindig lekötöttem magam valamivel vagy valakivel. Viszont éjszaka. Hát igen egyedül maradtam a gondolataimmal. na mind1 a tudat, hogy ma végre haza jön Chanie a világon engem tesz a legboldogabbá. A reptérre sose megyek ki mivel megbeszéltük, hogy így jobb. De mindig ide jön elsőnek. Már reggel korán fen voltam. Tűkön ülve vártam, hogy mikor esik be az ajtón bár azt tudtam 10-kor landolnak és úgy számoltam olyan 11-re haza is ér. pont így történt. 11-.kor fordult a kulcs a zárban és amikor kinyílt az ajtó Chanie nyakába készültem ugrani. *Jó persze ezt nem annyira kultiválják nálunk de nem utcán vagyunk és ugye 2 évig külföldön éltem meg amúgy is mi ilyen furcsa szeretet kifejező pár vagyunk.* Ez persze annyira összejött, hogy kiestünk a folyosóra és hallottam valami kattanást. Merem remélni- hogy az nem az ő gerince volt mert az khmm kicsit gáz lenne. Majd miután kiéltem a hirtelen szeretet rohamomat felkeltünk és a küszöböt is átléphette. De persze miután becsukta az ajtót megint a nyakába kötöttem ki és mélyen beszívtam az illatát. Hmm. Chanie illat. Azért amikor este a kis párnát meg a pólóját szagolgattam az azért nem volt ugyan olyan mint amikor rajta van.
-Úr isten el sem hiszem, hogy itt vagy.-suttogtam a vállába.
-Én se.-motyogta miközben a hajamat simogatta. Ezt egy részt nyugtatásnak szánta mivel örömömbe örült zokogásba kezdett másrészt pedig mert amúgy is szereti simogatni a hajamat.
-Jézus de fáradt lehetsz.-néztem fel rá miután eltoltam magamtól a 161 centimmel.
-Nyugi nem olyan vészes.-mosolyodott el majd közelebb húzva és mindent. De tényleg mindent kizárva megcsókolt. Ennek hatására a pillangóim fele kivégezte magát. Velem meg vagy 100 másikat meg lehetett volna fogatni olyan szinten boldog voltam.
-Éhes vagy.?-kérdeztem miután eltoltam magamtól és kinyitottam a szemem.
-Mint a farkas.-mosolyodott el.
-Gyere. Ramen.?-kérdeztem miközben a konyhába vezettem.
-Ühümm.-motyogta. Miután teli ette magát. De tényleg brutál sokat evett még az adagom felét is megette. Felajánlottam, hogy aludjon pár órát amíg át áll. Ő pedig felajánlotta, hogy akkor este menjünk el valahova.
-Na menj fürdeni én addig összepakolok.-Küldtem el mert túl kényelmesbe helyezte magát.
-Igenis anyuci.-mosolygott majd adott egy puszit a homlokomra. Amíg ő végzett addig én elpakoltam majd lefektettem aludni. Én addig olvastam meg néha ellenőriztem hogy lélegzik e mert olyan mélyen aludt. A gondolataim ide oda cikáztak majd megállapítottam, hogy amikor nincs velem akárhogyan is csak fél ember vagyok hiába vannak egy csomóan körülöttem. De persze sose akarnám lerombolni a badbooy imidzsét az maradjon meg neki én meg tudom milyen és , hogy valószinüleg ő is ugyan úgy érez mint én. És valami förtelmesen beleestem az biztos.

Halal.

Reggel mikor felebredtem meg ugyan olyan napnak tunt mint a tobbi. Felvettem a feher egyennadragom es a hozza tartozo altalam dekoralt virag mintas polot. Felkotottem a fodraszert sikoltozo halyam lofarokba. Leultem az agyam szelere es vartam az apolomat. Nagyon aranyos lany volt. Amugy, hogy is kerultam ide es hol is vagyok.? Egy szanatoriumba vagyok. Miert.? Nos, apam vedelte a piat anyammal egyutt, ennek hatasara egy idegroncs lett belolem es bedugtak ide. Persze jobb itt, de 21 eves vagyok. ELNI AKAROK. A gondolatomat a szoba ajto nyitodasa torte me. Belibegett Unnie. Lerakta a jol megunt etelt a jol megunt asztalra. Ram mosolygot es mar ki is ment.  Oda vanszorogtam az asztalhoz. Elfogysztottam a silany reggelimet, ezzel megkezdve az ujjab egyhangu napomat ebben a szamomra mar 'bortonnek' nevezheto helyen. Reggeli, kozos program blablabla. Untam. Hogy mit.? Mindent. Az egyen ruhat a betegeket. Egyetlen emberbe biztam, az pedig Unnie volt. Hala istennek hamar lezavarodott a kozos program. Vissza indultam Unni oldalan a szobamba, hogy ujra emeszthesem magam az undorito negy feher fal kozott varva, valami fele csodara talan. Csoda. Igen rajtam biztos csak valami csoda segithet. Olyas fajta csoda ami akkor jon es ragad el innen amikor nem szamitok ra. Talan, talan lehet, hogy a halal lenne az en csodam. Nem tudom. De mar egyre jobban szeretnem megtudni. Lehet, hogy a legegydzerubb az lenne ha felkotnem magam a lampara. Igen biztosan. Bar senkit nem erintene melyen. Engem senki nem szeret. Mondjuk egy ilyen kiszamithatatlan idegroncsot kiszeretne. Igen mert egy idegroncs vagyok aki mar nem tud kulonbseget tenni elet es halal kozott. Nem tudom milyen igazan elni. 6 eve itt vagyok.. Ez azert eleg sokk ido. Ilyes fajta gondolatok emesztenek nap mint nap. Most viszont mar elegem van. Nem vagyok az eletre hiszen olyanom mar ugy sem lesz. Minek.? Eldontottem ma ejjel befelyezem. Felkotom magam. A delutan hatra levo reszeben csinaltam egy kotelet. Jo maszivat. Elrejtettem az agyam ala. Vacsora ido is lett hirtelen. Komotosan levanszorogtam. Senkinek nem szoltam, hogy hee emberek en megfogok ma ejjel halni, tavozok. Igaz bolondnak is neztek volna. Mosolyal az arcomon ettem az utolso vacsoram. Olyan isteninek ereztem magam. Miutan vegeztunk visszamentem a szobamba. Kertem papirt es tollat. Miutan megkaptam elkezdtem bucsu levelem..

"Kedves mindenki!

Nem tudom ki vagy te aki most ezt a levelet olvasod de remelem nem te vagy Unnie. Choi Hana vagyok. Idegroncs. 6 eve tengetem itt elettem mint valami zombi. Elegem van, eddig elni akartam. Most viszont ha ezt a levelet olvasod, itt alsz a hullam elott. Azt hiszem van egy hires batyam,Choi JongHoon. Van hozza egy levelem ez allatt. Jutasd el hozza minel hamarabb. Koszonom.

Udv Choi Hana.."

Leraktam az asztalra Oppa levele fole. Ugy elszaldt az ido. Ejfel volt. Huu Ejfeli halal. Tokeletes. Nos lehet, hogy beteges. Dee he egy felorult lettem. Jo szorosan megerositettem az on gyilkossagom eszkozet. Felalltam a szekre. Elmormoltam egy imat. Suru bocsanatott kertem persze a batyamtol is. A szeket kiloktem labam alol. Megfeszult a kotel. Ereztem ahogy nem kapok tobbet levegot. Mar kivulrol lattam magam. Feloldodtam. Meghaltam. Reggel a kihult testemet egy gondozo vette eszre. Hangosat sikitott es futott kifele. A folyoson egy napszemuveges 24 ev koruli ferfi allt. Nem ertette mi ez a nagy futkosas. O csak a hugaert jott. Oda ment egy apolohoz.
-Elnezest.! A hugomert jottem.-szolalt meg kedvesen.
-Neve.?-surgette.
-Choi Hana.-mondta a ferfi.
A nover teljesen elsapadt. Unnie volt az az en apolom. Konnyei patakokba kezdtek el hullni. A batyam nem ertette mi baja lehet. Gondolta biztos labilis, vagy felismerte. Nem sejtette, hogy meghaltam.
-Sajnalom. A huga felkototte magat ma ejjel.-mondta szipogva Unni.
-Nem az nem lehet.-fakadt ki Honie.
-Ez az one.-nyomta kezebe a levelemet.
Felve ult le es a konyfatyolban kezdte olvasni a levelet. Nem 200 oldalas magyarazatott irtam neki. Oszvisz kozoltam vele, nagyon szerettem es, hogy Hwaiting! Nem erthette az indokaim. Most mar beket leltem es fentrol vigyazom.

Nyahaha.:33 (YoSeob)

A koreai fiatalok általában nem nagyon szeretik a külföldi zenét. Arra hivatkoznak, hogy nem szeretik, hogy ha nem értik a szöveget. A felmérések legalábbis ezt mondják. Egy ilyen felmérés miatt szólittanak le naponta több tucat fiatalt. Így esett meg, hogy Kwon SungTae elé oda állt egy szimpatikus ember és elkezdte faggatni.
-Sunbae nem érek rá legyen szíves engedni.-kérlelte a lány a férfit.
-Csak még egy kérdés.-erősködött a 30-as éveiben járó férfi.
-Anni.! Siettek.-futott el gyorsan a lány.
Meg sem állt a CUBE Ent. épületéig. Itt kifújva magát, nagy levegőt véve kinyitotta az ajtót. Felmutatva a portán belépő kártyáját már igyekezett is a recepció felé. Tudni kell róla, hogy a Beast egyik kóreugráfusa.
-Annyeong.-köszönt most már vidáman.
-Annyeong.-köszönt mosolyogva a recepciós.
-Melyik terembe vannak ma beosztva a fiúk.?-könyökölt a pultra.
-1. emelet 10-es próba terem.-mondta egy kis idő utána nő.
-Köszönöm. Szép napot.-intett vidáman a lány majd odébb állt. Útja először a büfébe vezetett.
-Mit adhatok.?-kérdezte élet unt arccal a lány.
-Egy kávét szeretnék és egy szendvicset.-mosolygott.
-Rendben hozom.-mondta majd vissza jött a kért dolgokkal.
-Hozzá írod a többihez.?-vakarta a tarkóját a lány.
-Igen.-motyogta.
-Köszönöm.-mondta. Hálás pillantás kíséretében leült egy asztalhoz. Meg ette a kért ételt, majd a kávéjával felmászót a 1. emeletre. Elég régóta dolgozott már együtt a fiúkkal. Nagyon jól ismerték egymást. Mély levegő vétel után bement a terembe ahonnan hangos nevetés, ön felledt üvöltözés zaja hallatszot.
-Hwaiting SungTae.! Hwaiting!-motyogta magában majd benyitott.
A látvány elég furcsa volt. KiKi a tükör előtt méregette kockáit. Joker az egyik sarokba szadizta Woonie fejét. DooJoon pedig a földön fetrengett Seobi idétlenkedésétől. Viszont HyunSeung sehol nem volt. Mikor észre vették a lányt mindenki abba hagyta amit éppen csinált.
-Nona védj meg.-szaladt a háta mögé a legfiatalabb.
-Na nem bánt Joker papa.-ült ki sunyi mosoly az arcára.
-A franc hiszi el neked hyung.-beszélt továbbra is a lány mögül.
-Hagyátok már abba.-forgatta a szemeit 
-De még nem éltem ki elégé a szadó mazó hajlamaimat.-kezdett makacskodni Joker.
-Éld ki házon belül és ne a próba terembe.
-De ott nem olyan jó.-makacskodott tovább a rapper.
-Nem érdekel.-jelentette ki majd kiszedte a hátából a legfiatalabbat és végig nézett a társaságon.
-Kit keresel.?-vizslatta KiKi aki idő közben abba hagyta a kockái bámulását.
-Hol van HS.?-vonta kérdőre a többit.
-ÚR ISTEN ELHAGYTUK.!-kezdett visítozni Seobi.
-Ne visíts már.- szólalt meg idő közben HS.
-Hol voltál.?-vonta kérdőre SungTae.
-Közöd.?-húzta fel a szemöldökét.
-A fél testvérem vagy. Elég sok.-húzta fel ő is a szemöldökét.
-Szerintem ezek még elesznek egy ideig.-motyogta Woonie a kanapén. Amúgy igen a többi tag a szokásos mozit nézte. "Hogy veszik össze minden reggel SungTae és HS." Általában jó program.
-Ha szükségem lesz bébi csöszre szólók.-bökte oda Seungie.
-Kettőnk közül mindig is neked volt rá szükséged.-fújta fel magát.
-Meg szólaltál.-fújtatott.
-Lehetetlen esett vagy.-szükitette szemeit SungTae.
-Te meg az idegeimre mész.
-HERCEG NŐ.-üvöltött vele SungTae.
-Te meg TROLL vagy.-fújta.
-Utállak.-közölte.
-Én se érzek irántad mást. -szorította magához fél testvérét a fiú.
-Akkor próbálhatunk.?-érdeklődött a a legidősebb.
-Igen.-mosolygott SungTae.
-Remek.-csapta össze tenyerét Seobi.
Éppen egy új táncot raktak össze. SungTae tánc közbe keményebb volt mint a többiek. Általában egy táncnál mindig kikérte a fiúk véleményét, de teljesen ő volt a főnök. Mindig észerüen gondolkozott és döntött. A maga biztossága általában a főénekes jelenlétében szokott megszűnni. Olyankor rendszerint forgott a világ és vergődtek a pillangók a hasába.
-SungTae.-törte meg "Imádom őt" gondolat menetét Woonie.
-Hmm.?-kiváncsidkodott.
-Szünetet esetleg.?-kérdezte félve.
-Legyen.-adta be a derekát. Mindenki elterült a tánc téren.
-Valakinek kell valaki.?-kérdezte Seobi aki éppen a büfébe készült.
-Hozzál kaját.-mászót a képébe KiKi.
-Meg inni is.-szólalt meg DooJoon. aki fetrengett.
-Segítene is valaki.?-nézett körbe. Mindenki szeme SungTae mellett állapodott meg.
-Jó, jó megyek.-állt fel a lány.
Kiléptem a terem ajtaján. Olyan két méterrel odébb megálltak. Mind ketten körbe néztek. Sehol sem mászkált senki. A föénekes át ölelte a lány derekát, mire az felvezette kezeit a nyakához. Gyengéd csókot lehelt SungTae ajkaira a fiú. Rövid mégis érzéki csók volt. Újra körül nézve összekulcsolták ujjaikat majd elindultak a büfébe.
-Mikor mondjuk el nekik.?-vizslatta szerelmét a lány.
-Majd ha itt lesz az ideje.-mosolygott rá a fiú.
-És az mikor lesz itt.?-csacsogott tovább.
-Ha elég éretten tudják kezelni a helyzetet és hyung nem akar kinyírni.
-Akkor soha nem fog kiderülni.-csóválta a fejét a lány.
-Mért.?-esett kétségbe.
-Mert ti soha nem lesztek érettek és Oppa feje se fog soha benőni.-vigyorodott el a lány. Szembe jött velük Hyuna amire persze szét rebbentek.
-Sziasztok.-köszönt kedvesen.
-Szia.-köszöntek egyszerre. Hyuna tovább is állt. Majd a büféig csendben telt az út. Leginkább élvezték egymás társaságát.
-Mit adhatok.?-kérdezte az eddig unott most viszont feltünően kedves büfés lány.
-A szokásos giga adagot.-mosolygott Seobi.
-Hozom.-nyávogta. Fél perc se telet bele ott is volt kért dolgokkal. Felpakoltak és vissza indultak a próba terembe. Mindenki heverészett a földön.
-Kaja.-mosolyogott SungTae. Erre a szóra mint egy csapat hangya úgy keltek fől és leptél el az érkezőket. Szépen mindenki megette az adagját. Újra kezdődött a próba. Hamar elment az a pár óra. 7 órakor mindenki fáradtan szedegedte a cuccát. Utoljára SungTae és Seobi maradtak a terembe.
-Akkor 11-kor a szokásos helyen.?-vigyorodott el SungTae.
-Nae.-mosolygott vissza. Egy puszit adott a homokára majd távozott a próba teremből. SungTae még maradt egy picit. Kiélte maradék energiáját is. Elindult haza fele. Letusolt majd pedig leült tv-t nézni, idő elütés gyagyánt.
*Beast  drom*
YoSeob lázasan készülődött, hogy végre elindulhasson. Hirtelen valaki kopogott. Azt se tudta mit csináljon így csak leült az ágyra és úgy tett mint aki valami nagyon fontos dolgon töri a fejét.
-Szabad.-mondta. Az ajtón a legidősebb lépet be.
-Beszélhetünk.?-érdeklődött.
-Nae, hyung.-varázsolt mosolyt.
-Mióta.?-tette fel a kérdést.
-Hmm.?-értetlenkedett Seobi.
-Te és SungTae.-mondta ki egymás után a szavakat a leader. YoSeob hirtelen se köpni se nyelni nem tudott.
-Őőő ezt honnan..?-kezdett erős makogásba.
-Én vagyok a vezető azt is tudom hogy HS és Hyuna sem ártatlan teljesen. Szóval hadd halljam mióta.!?-mosolyodott el.
-1 hónapja.-magyarázta zavartan.
-Miért nem mondtad el.?-kérdezte továbbra is kedvesen.
-Féltem a reakciótól. Plusz féltem a pici ént Hyung reakciójától. És Appa mit szólna hozzá.?-kezdte kiönteni a szívét és elmondani mind azt amit nem volt kivel megbeszélnie.
-Seungie megszokja idővel, hogy SungTae nem kislány. Mi pedig tudjuk kezelni a helyzetet.. vagyis inkább csak magamért vállalok felelöséget. Appa pedig nehéz esett.-magyarázta DooJoon.
Megbeszélték, hogy holnap a próbán el kell mondaniuk a titkukat. Annyit beszélgettek, hogy csak úgy elszállt az idő. Egyre csak közeledett 11 óra fele. Mind a ketten a tükör előtt méregették magukat. SungTae egy rövidebb nadrágot, egy fehér fölsőt, és egy kockás hosszú ujjú  inget vett fel. Mikor megelégedett magával fel kapta fekete balerina cipőjét, és szépen lassan elindult a Banpo hídhoz. Yoseob egy térdig érő farmer nadrágot, fekete fölsőt,szürke csukjás pulcsit viselt. Felhúzta fekete adidas cipőjét. Finoman nyitva és csukva az ajtót viharzott ki az épületből. SungTae már a korlátot támasztva csodálta a híd szépségét. Nagyon szerette ezt a helyet. Főleg este csendes, nyugodt, lélek se kószál ezen a részen ilyenkor. YoSeob amikor meglátta korlátnak támaszkodó barát nőjét lasitott a léptein amit eddig nagyon szaporán vett. Szeme végig járta a lányt hátulról. SungTae szinte érezte, hogy nézi. Közelebb ment és át ölelte a lányt hátulról.
-Gyönyörű.-suttogta lágyan Seobi SungTae fülébe.
-Te is egész tűrhető vagy.-mosolygott a lány miután megfordult.
-Igazán aranyos vagy, hogy eltűröd szerény személyemet.-tetettet felháborodást.
-Tudom.
-Mondanom kell valamit.-kezdett bele Seobi.
-Mit.?-kezdett kétségbe esni SungTae. A biztonság kedvéért erösen megszoritotta kezeivel a fiú pulcsiját.
-Nyugi.-nyomott egy puszit a homlokára.
-DooJoon hyung azt mondta, hogy holnap a próbán el kell mondani a többieknek azt, hogy együtt vagyunk.-motyogta.
-Oppa honnan szedi.?-döbbent le SungTae.
-Hát szemfüles. Sőt azt is mondta, hogy idézem: "Hyuna és HS sem teljesen ártatlan..".-nevetett fel.
-De ugye nem tilthatnak el minket egymástól.-kérdezte félve.
-Nem hagyom.-mosolygott Seobi majd megcsókolta a lányt.

Véletlen.~ (MinHwan)

Az évszakok rendszeresen váltakoznak. Ez az élet rendje. Most is a forró nyarat felváltotta a zordnak nevezhető ősz. A történet fő szereplője Kwon MinMi. Éppen a szokásos reggeli futását végezte el. Fülében a kedvenc K-pop dalaival. A készülékbe éppen egy Beast szám halkult el. A következő zene FT Island-Treasure volt. Szépen lassan csendült fel a dallam. A lány emelt a hangerőn hiszen az egyik kedvenc száma volt. Elsősorban mivel a kedvenc banda tagja Choi MinHwan is énekelt benne. A debütálásuk óta nyomon követi a bandát. Rengeteg koncertre is elment. A legelejétől kezdve megfogta valami a dobosba. Éppen az említett személy hangja szólalt meg MinMi fülébe. Persze automatikusan el is kezdte énekelni. Nem figyeld oda így véletlenül neki ment valakinek.
-Minahae.-rántotta ki a fülhalgatott a füléből.
-Figyelhetnél egy kicsit jobban is.-sziszegte a csukjás fazon.
-Mondtam már, hogy sajnálom.-motyogta a lány.
-Ki engesztelhetlek valahogy.?-vizslatta a cipője orrát.
-Háát nem is tudom.-mondta a fazon. Erre MinMi a szemeibe nézett. Előtte állt az az ember aki mindennél jobban érdekelte és mindennél jobban imádta Choi MinHwan.
-Ne gondolj semmi olyanra.-sziszegte a lány. Nem mutatta ki amit belül érzett.
-Minek nézel te engem.?-háborodott fel a fiú.
-Azt inkább hagyjuk.-vigyorodott el MinMi.
-Amúgy, hogy hívnak.?-kérdezte Minari.
-Kwon MinMi.-mondta a lány.
-Te pedig Choi MinHwan vagy.-hajolt közelebb a lány, nehogy véletlenül meghallja valaki.
-Rajongó vagy Kwon MinMi?.-fintorodott el.
-Nae. De nyugi nem vagyok örült.-mosolyodott el a lány.
-Biztos.?-vonakodott a fiú.
-Teljesen Choi MinHwan. Amúgy felajánlhatok egy finom reggelit és egy kávét kárpótlásként ha benne vagy.-mondta a MinMi.
-Hát mivel éhes vagyok, és nem tűnsz szaszengnek ezért benne vagyok.-vigyorgott.
-Örülök Choi MinHwan.-mosolyodott el a lány is. Majd ketten a hajnali hűvösbe elindultak MinMi lakása felé. Rengeteget beszélgettek. Minari nem az idol dobos Choi MinHwan volt hanem átlagos Choi MinHwan maga a hús vér ember.
-Itt vagyunk.-mondta MinMi miután beléptek az ajtón.
-Szép lakás.-mondta Minari. A lakás kedves otthonos volt. A falak barack színnel voltak lefestve. Rengeteg gyerek kori és felnőtt kori kép díszelgett a falon. Néhány bekeretezett Minari és FT Island meg mi egymás banda is elő fordult. A nappaliba ezen kívül díszelgett még szintén bekeretezve egy csomó K-pop koncert jegy. Elő fordult B.A.P , Big Bang, Beast, meg még sorolni lehetne két napon keresztül mennyi banda. De legfőképp FT Island.
-Omo. Te mennyiszer ott voltál a koncertünkön.-mondta csodálkozva a fiú miután körbe barangolta a házat és elért a konyhába.
-Nae. Nagyon szeretem a zenétek.-vakargatta a tarkóját.
-Ahhoz képest nem más vagy mint a többi fan.-mondta zavartan Minari.
-Már mint.?
-Nem tudom. Olyan más vagy Kwon MinMi.-mosolyodott el Minari.
-Ha megkérlek nem hívnál simán csak úgy, hogy MinMi.?
-Nagyon szívesen. De csak akkor ha te is úgy fogsz hívni, hogy MinHwan.
-Örömmel.-ült ki mosoly a lány arcára. Ezek után megcsinálták a reggelit. Olyanok voltak mintha ezer meg egy éve ismernék egymást. A fiú ki öntötte a lelkét. Teljesen megbízott a lányba. Ugyan így a lány is. Reggeli után szinte az egész napot együtt töltötték. Olyan délután 4 körül csörgött Minari telefonja.
-Hol vagy.?-szólalt meg Song SeungHyun hangja a telefonba. Mivel ki volt hangosítva MinMi mindent halott.
-Mi az Hyung.?-kérdezett vissza Minari.
-Ne terelj.-mondta dühösen.
-A házas társad talán hiányol.?-mondta a lány megfeledkezve arról, hogy hallani fogják.
-Nem vagyok a házastársa.-mondta Bob.
-Várjunk csak ez ki volt Minari-shiii.?-mondta mi után leesett neki.
-Nyugi Hyung. Egy kedves ismerősömmel vagyok. És el is árulod miért keresel.?-mondta a fiú.
-Mert nem tudtuk hol vagy. És aggódtunk.-közölte Bob.
-Te aggódtál a legjobban ugye Song SeungHyun.?-kérdezte MinMi.
-Te ki vagy.?-kiváncsiskodott Hyunie.
-Az titok.-mosolygott Minari a lányra.
-Majd este.-nyomta ki a telefont MinHwan. Ezek után jót beszélgettek még a kanapén ülve. Az óra 7 fele járhatott.
-Nem kéne menned.?-ijedt meg MinMi.
-El akarsz küldeni.?-lepődött meg Minari.
-Dehogy is! De nem fognak megdorgálni.?-kérdezte némi aggodalommal a hangjába MinMi.
-Igazad van.-sóhajtott MinHwan.
-Találkozunk még.?-kérdezte félve a lány.
-Szeretnélek jobban megismerni.-mondta zavartan Minari.
-Itt a számom. Akármikor hívhatsz.-mosolyogva adta a kis cetlit.
-Ígérem hamar jelentkezek.-ölelte meg.
-Remélem.-viszonozta az ölelést. Ezek után a pöszös egy puszit lehelt a lány homlokára.
-Szia.-intet  a egyre távolodó alak utána lány. Azóta eltelt egy hónap. Amikor csak tudtak lopva találkoztak annyi időre amennyire csak lehetett. Mindig abba a parkba mentek ahol először megismerkedtek.
-Szia Minnie.-zárta karjaiba a lányt a fiú.
-Szia Minari.-fúrta a vállába a fejét MinMi.
-Milyen napod volt.?-karolt bele a lány.
-Hosszú.-mondta ássitva Minari.
-Akkor miért nem alszol.?-kérdezte félve MinMi.
-Sokkal fontosabb dolog vagy te nekem az alvásnál.-közölte Minari.
-Zavarba hozol.-bokszolt bele egyet a vállába.Oda értek a lány házához. Bent csinált mind kettejüknek egy forró csokit.
-Hmm.-szagolt bele Minari a levegöbe.
-Tessék.-nyújtotta felé a bögrét MinMi.
-Köszönöm.-vigyorodott el a fiú. Elkezdtek beszélgetni. Mindenről. Minari kérésére kerülték a banda témát.
-És láttam egy olyan aranyos kutyust.-csacsogta önfeledten MinMi.
-Esküszöm meg kapod Pri-t.-mosolyodott el  Minari.
-Mit szólnának hozzá a többiek.?
-Fejvesztve futkosnának a kutya után.-képzelte el Minari ahogy a banda tagok üvöltözik Pri nevét.
-Az vicces lenne.-vallotta be MinMi.
-Valóban.-ismerte be a fiú.
-Kérsz még inni.?-kérdezte.
-Ühüm.-nézett aranyosan Minari.
-Mindjárt hozom.-pattant fel a lány. Két perc sem telet bele és már vissza is tért a fiúhoz. Viszont túl nagy volt a lendülete ezért ráesett a fiúra. A forró csoki szerencsére a kanapén landolt. Az arcuk nagyon közel volt egymáshoz. Persze a tudattól MinMi feje lángvörös lett. El akart húzódni, de a másik fél nem engedte inkább mélyen bele nézett a lány szemébe. Lassan kezdte el megszüntetni Minari az arcuk között levő levegőt. Majd lassan és lágyan MinMi párnáira tapadt. A lány nem tolta el sőt élvezte a helyzettet. Miután levegő hiány után szét váltak egymásnak döntötték a homlokukat.
-Szeretlek.-suttogta Minari.
-Én is.-lehelte MinMi. Majd újra megcsókolták egymást. Most pedig 2 év elteltével szintén a kanapén ülnek és beszélgetnek viszont már mint férj és feleség.

Apa fia.~ (Part1)

*Hoonie Pov*
-Apa.-rohant felém Hyunie. Van már vagy 15 de ezt a szokását még mindig tartja. Régen sokat utazgattam többnyire vele de volt amikor nem vittem. De azota is ha elmegyek és haza jövök mindig igy köszönt.
-Hyunie.-öleltem szorosan magamhoz.
-Mit hoztál.?-kezdett el pattogni. Túl jól ismer ez a gyerek. mindig hozok neki valami kis szuvenirt.
-Honnan veszed hogy hoztam valamit.?-kérdeztem.
-Túl jól ismerlek. Mindig hozol nekim valamit.-mondta kaján vigyorral.
-Na jó tényleg hoztam. De elötte árulj el valamit.-mondtam sunyi vigyorral mert a lány akivel jöt még mindig kicsit megszepenve ült a kanapén.
-Peeersze.-kezdett el össze-vissza dülöngélni.
-Ki az a lány ott a kanapén.?-hajoltam közelebb a füléhez.
-Őőő.-kezdett el hadoválni.
-Ne kínozd szegény gyereket inkább ad neki oda amit hoztál.!-jött ki vigyorogva a konyhából YungSu.
-Majd késöbb elmondod.-súgtam a fülébe.

*Hyunie Pov*
Jézus akkora kő esett le a szívemről amikor anyu kilépett a konyhából. Miután kelöképen lenyugodtam befejeztük a tanulást. Majd kikisértem NiRi-t. Ezek után megbeszéltük apuval hogy  a délután hátra levő részbe igazán pasis dolgokat fogunk csinálni. Ami kb. annyit takar hogy gitározgatunk beszélgettünk és hasonlok. Amit legjobban szeretem benne az a kedves arca a szép hangja és a szeretetre valósága volt.
-Hyunie.-zökentet ki a gondolataimból.
-Igen.?-kérdeztem.
-Van kedved zongorázni.? Vagy inkább gitározzunk.?-kérdezte.
-Most inkább gitározzunk.-mondtam csilogo szemekkel.
-Rendben.-mondta majd vagy 2 órán keresztül csak zennéltünk.
-Vacsora.-kiabált fel anyu.
-Megyünk.-mondta apu. Majd rámnézett.-Amugy azt a lány dolgott majd megbeszéljük vacsi után.-kacsintott rám. Szerintem fülig vörösödhettem mert kiröhögött.

*Hoonie Pov*
Láttam rajta hogy fülig vörösödik és nehéz volt nem kinevetnek olyan édes volt. Majd lementünk enni. ramen volt a vacsora. Most kiváltkép hiányzott annyi gyors kaja után. Majd kezdetét vette a mososgatás ami abból állt hogy mi a fiammal szét fröcsköltük egymást és vagy 2 tányérat tuti összetörtünk aminek az lett a vége hogy a felénél YungSu megunta és kipaterolt minket a konyhából pedig mi nagyon jól elszorakoztunk.

Folyt. köv.^^