-Iij már.-mosolyogtam szomorúan a kamerába.
-Mi az?-kérdezte érdeklődve.
-Hát az, hogy te a világ másik felén vagy én meg itt ülök és csak egy hét múlva találkozunk.-motyogtam szomorúan.
-Hééé.! Ne keseredj el hamar elfog repülni az az egy hét.
-Hyuuung.!-üvöltötte valaki.
-Ó látom keresnek.
-Ráérnek.-vont vállat lazán.
-Chanie.-lépett be valaki a szobába.
-Mi van.? -kérdezte nem túl kedvesen.
-Óóó szia Mina.-kezdett el bőszen integetni DaeHyun.
-Sziaa.!-mosolyogtam vagy vicsorogtam én is az már részlet kérdés. Viszont beállt a csend és már kezdtem magam egyre kelemetlenebül érezni.
-Figyú ha dolgotok van menjetek nem akarlak feltartani titeket. Hiányoztok és sok sikert.-intettem majd meg sem várva, hogy elköszönjenek bontottam a hívást. Ezzel a kis akciómmal lőttek a minimum 2 órás beszélgetésünknek de persze a telefonom azonnal jelzet, hogy üzenetem jött. Persze ő küldte. Azt írta hogy hiányzok neki és szeret. Pff.
Mivel nem tudtam mit csináljak így elterveztem, hogy elmegyek sétálni meg mondjuk kávézni. Régen mozdultam ki ezért gyorsan rendbe hoztam magam felvettem valami nem túl kirívó ruhát. Még vacilláltam egy sort a kék és a sárga conversem között aztán a kék nyert. Gyorsan felkaptam és már a lépcsőházba is voltam.Hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam azt az ember akire ilyenkor mindig számíthattok. Két csörgés után fel is vette.
-Sziaa Oppa.!-köszöntem vidáman a telefonban.
-Szia Mina.-hallottam vidám hangját a telefonban.
-Ráérsz.?-kérdeztem félve.
-Kikus Oppa rendel.
-10 perc múlva ott vagyok érted. vagy 15 a forgalomtól függ.-helyeztem bele a kulcsot a zárba.
-Rendben.-tette le a telefont.
Amúgy Kiki-t én neveztem el még anno a mikor a bátyámmal lógót Kikus-nak. Igazándiból ő lett a legjobb barátom. Általában mindig tudja ha szükségem van rá. És Himchan is teljesen megbízik benne. Ezt onnan sejtem mert általában ha nincs itthon és rám tör a szörnyen magányos vagyok és elveszett érzés tudja, hogy nem vagyok olyan önző, hogy rátukmáljam a gondjaim.Ilyenkor szokott csöngetni vagy dörömbölni Kikus. Majdnem elfelejtettem a nevem Song Mina. Átlagos 20 éves egyetemista. Vagyis nem vagyok annyira átlagos mivel én vagyok *dobpergés* az Isten császár fél világ tuti bele van zúgva Kim Himchan barátnője. Haaa, de az enyém. *enyhe birtoklási problémák.? csak 1 éve léptek fel*.
A gondolatok csak cikáztak a fejembe amíg oda nem értem az emberemért kerek 11 perc alatt. Új rekord. Majd indexelve félre álltam és felvettem a kapucnis napszemüges alakot.
-Szia Kikuuus.-köszöntöttem.
-Szia Törpe.-köszönt majd kaptam egy puszit.-Terv.?
-Hmm. Séta. Könyvesbolt és szörnyen éhes vagyok.-mondtam ami gyorsan eszembe jutott.
-Asszem neked nagyon hiányzik.-bólogatott miután átgondolta a hallottakat.
-Hjaa.!-csattantam fel.-Önálló nő vagyok.-húztam fel a orrom.
-Nekem nem tudsz hazudni.-húzta fél mosolyra a száját.
-Na jó talán kicsit hiányzik.-adtam be a derekam.
-Kicsit mi.?-mosolygott továbbra is.
-Beszélhetünk valami másról 2 hete nem láttalak.-ócsudtam fel majd elindultam az autóval.
-Persze, persze hiszen azért jöttem. Meg persze mert elégé idegbajosak vagytok mind a ketten.-motyogta.
-Hmm.-néztem rá fél szemmel miközben éppen az előttem levő kreszkönyvet nyelt autóst előztem meg.
-Hát igazándiból számítottam rá, hogy hívsz mivel az Ő is felhívott, hogy valószinüleg elég kedvetlen lehetsz.-magyarázta.
-Óóó de jó a ti kis duótok kedvenc témája én lettem.?-kérdeztem némi gúnnyal.
-Mindig is az voltál.-sóhajtott.
-Hát ennek örülök.-mosolyodtam el.-Könyvesbolt.?
-Jaa meg kell nézni az új CD-ket.-vigyorgott. Hát igen szeretek vele könyvesboltba menni. Mivel engem érdekel ő meg elmegy zenei részleghez. Ilyen kis furcsa barátok vagyunk mi ketten.:)
Közben leparkoltunk és bele mélyedtünk a pláza tömegébe. Most, hogy mellettem van Kikus így jobban érzem magam és nincs olyan messze az az egy hét gyorsan elmegy úgy is tele leszek órával és plusz gitár órákat is kell vennem mert nagyon tepertem a vizsgáim miatt így egy két órát sajnos ki kellett hagynom.
-Na akkor könyvesbolt.?-vigyorgott Kikus.
-Perszee.-ragadtam karon és vonszoltam magam után. Este 7-g csak úgy voltunk aztán haza vittem. Persze kaptam könyvet meg vett nekem CD-ket persze csak azokat amin jó volt a profilja meg még bandákat amiket szeretek. Aztán elmentünk ruhát is vásárolni. Hát voltak érdekes dolgok és ruhák is az biztos. Aztán persze ettünk szusit de mi köztudottan nem tudunk szépen enni. Persze ennek Chanie nagyon örül amikor egyszer romantikusan akarunk vacsorázni. Na de visszatérve kiküldtek minket. Uppsz.:)
-Megleszel.?-kérdezte fürkészve.
-Ühüm. De azért szerintem még hívlak.-mosolyogtam rá.
-Nyugodtan. Lehet, hogy a bátyád fogja fel venni néha.
-Úúú vele is beszélnek kéne.-nyugtáztam el magamnak a feladatot.
-Nem jössz be.?-kérdezte hirtelen.
-De.-mosolyogtam. Leálltunk a mély garázsban majd felmentünk.
-Sziasztok.-köszöntem a kanapén tv-ző társaságnak.
-Csőő.-köszöntek vissza.Aztán fél másodpercnyi hatás szünet után mindenki rám ugrott. Velük voltam egész este aztán haza mentem. Benyomtam a gyors hívást a telefonom és persze Chanie azonnal felvette.
-Tudod nagyon szeretlek.-szóltam bele a telefonba miközben baktattam a lifthez.
-Akkor nincs harag.?-kérdezte.
-Rád sose tudnék haragudni ha nem tanultad volna már meg.
-Tudom.-röhögte el magát.
-Szóval akkor már csak 1 hét.-sóhajtottam majd kinyitottam az ajtót.
-Lehet.-szólt bele furcsán a telefonba.
-Hmm.?-kérdeztem vissza majd a lepkéim felébredtek és a fele ki is nyúlt.
-Mennem kell. Sz.-mondta majd letette.
-Én is.-suttogtam a telefonnak.
*1hétmúlva*
Nos az elmúlt egy hét egy része kin szenvedés volt. többnyire az éjszakák. Dél előtt suliba voltam ami tartott délután 4-ig aztán Skype majd mindig lekötöttem magam valamivel vagy valakivel. Viszont éjszaka. Hát igen egyedül maradtam a gondolataimmal. na mind1 a tudat, hogy ma végre haza jön Chanie a világon engem tesz a legboldogabbá. A reptérre sose megyek ki mivel megbeszéltük, hogy így jobb. De mindig ide jön elsőnek. Már reggel korán fen voltam. Tűkön ülve vártam, hogy mikor esik be az ajtón bár azt tudtam 10-kor landolnak és úgy számoltam olyan 11-re haza is ér. pont így történt. 11-.kor fordult a kulcs a zárban és amikor kinyílt az ajtó Chanie nyakába készültem ugrani. *Jó persze ezt nem annyira kultiválják nálunk de nem utcán vagyunk és ugye 2 évig külföldön éltem meg amúgy is mi ilyen furcsa szeretet kifejező pár vagyunk.* Ez persze annyira összejött, hogy kiestünk a folyosóra és hallottam valami kattanást. Merem remélni- hogy az nem az ő gerince volt mert az khmm kicsit gáz lenne. Majd miután kiéltem a hirtelen szeretet rohamomat felkeltünk és a küszöböt is átléphette. De persze miután becsukta az ajtót megint a nyakába kötöttem ki és mélyen beszívtam az illatát. Hmm. Chanie illat. Azért amikor este a kis párnát meg a pólóját szagolgattam az azért nem volt ugyan olyan mint amikor rajta van.
-Úr isten el sem hiszem, hogy itt vagy.-suttogtam a vállába.
-Én se.-motyogta miközben a hajamat simogatta. Ezt egy részt nyugtatásnak szánta mivel örömömbe örült zokogásba kezdett másrészt pedig mert amúgy is szereti simogatni a hajamat.
-Jézus de fáradt lehetsz.-néztem fel rá miután eltoltam magamtól a 161 centimmel.
-Nyugi nem olyan vészes.-mosolyodott el majd közelebb húzva és mindent. De tényleg mindent kizárva megcsókolt. Ennek hatására a pillangóim fele kivégezte magát. Velem meg vagy 100 másikat meg lehetett volna fogatni olyan szinten boldog voltam.
-Éhes vagy.?-kérdeztem miután eltoltam magamtól és kinyitottam a szemem.
-Mint a farkas.-mosolyodott el.
-Gyere. Ramen.?-kérdeztem miközben a konyhába vezettem.
-Ühümm.-motyogta. Miután teli ette magát. De tényleg brutál sokat evett még az adagom felét is megette. Felajánlottam, hogy aludjon pár órát amíg át áll. Ő pedig felajánlotta, hogy akkor este menjünk el valahova.
-Na menj fürdeni én addig összepakolok.-Küldtem el mert túl kényelmesbe helyezte magát.
-Igenis anyuci.-mosolygott majd adott egy puszit a homlokomra. Amíg ő végzett addig én elpakoltam majd lefektettem aludni. Én addig olvastam meg néha ellenőriztem hogy lélegzik e mert olyan mélyen aludt. A gondolataim ide oda cikáztak majd megállapítottam, hogy amikor nincs velem akárhogyan is csak fél ember vagyok hiába vannak egy csomóan körülöttem. De persze sose akarnám lerombolni a badbooy imidzsét az maradjon meg neki én meg tudom milyen és , hogy valószinüleg ő is ugyan úgy érez mint én. És valami förtelmesen beleestem az biztos.
